Zsófi és Juci élményei, avagy plébik, igazgatók, helyi erők…

Zsófi és Juci élményei, avagy plébik, igazgatók, helyi erők…

Sziasztok!!

Csütörtökön Juci barátnőmmel (Ő is jön Barátok Útjára!!!) elmentünk kirándulni. De ez nemcsak egy egyszerű kirándulás volt!!! Szomolya-Egerszalók-Kisnána szállásait mentünk leszervezni a Barátok Útjának.

Előző este Dóri és Marci felkészített a nagy feladatra, majd másnap a kalandos utunk első állomása a Patrona volt, ahol Szonja áldásával indultunk útnak. Aztán az első benzinkútnál megálltunk, hogy térképet vegyünk, majd a nagy kávézás és nasi miatt ez elfelejtődött. Sebaj, a rendkívül kifinomult tájékozódási képességünkre hagyatkoztunk… Ilyen, amikor 2 nő útnak indul az ismeretlenbe… Ja, és az egyik szőke 🙂

A következő állomás Szihalom első kocsmája volt, hogy egy kis helyi levegőt szippantsunk magunkba, -nameg tájékozódjunk… A kocsmából egyből kiszaladtak a helyi erők: köztük egy kedves, aranyos bácsi. Vele kezdtünk el csacsogni, és sokmindent megtudtunk az uticélunkról, -nameg róla is: 3 éve volt egy agyvérzése, azóta leszokott a cigiről, és a “piáról”, csak napi 2 sört iszik. 🙂 Aztán megtudtuk, hogy az ő sógora, a nyomozó, részegen fejreállt a Verpelét-Kisnána közti útszakaszon, ezért nyomatékosan felhívta a figyelmünket, hogy vigyázzunk!!!! És bár nem lesz kitáblázva Kisnána, meg fogjuk ismerni a kanyargós-dimbesdombos-kátyús út miatt. -Ekkor még nevettünk rajta, mert nem tudtuk, mi vár ránk délután 🙂
Oly nagy bizalmat szavazott nekünk az öreg, hogy megjósolta, hogy Egerszalók felé el fogunk tévedni (pedig nem is tudta, hogy nincs térképünk…). Ezen is akkor még nevettünk…
Lehúzta a második sörét aznap (kb dél körül), és útnak indított minket egy saját kezüleg rajzolt -értelmezhetetlen térképpel (sajnáljuk, hogy nem tudjuk megmutatni… na majd élőben!)

Pikk-pakk megérkeztünk Szomolyára, ahol plébános híján a polgármesteri hivatalban próbálkoztunk a Polgár Jenő úrnál, aki elirányított minket a jegyzőhöz, aki éppen jegyzőkönyvet vett fel egy családi perpatvarról, majd nagyon kedvesen minket is fogadott. Nagyon érdeklődő volt, a fényképekbe beleszeretett, és egyből elkezdett telefonálni, mindent megszervezett: étkezés, szállás, fürdés. Aludni az iskolában fogunk, (lehet, hogy 1-2 sátorra is szükség lesz). Sajnos nem volt otthon az igazgató, ezért nem tudtuk megnézni a körülményeket, (lehet, hogy egyszer vissza kell még menni egy gyors vizitre). Az étkezést az iskola konyhája biztosítja, a menüt még nem tudjuk, de a vacsora fix!! Fürdés az iskolában. Helyi plébános nincs, de a kántor szívesen orgonál majd nekünk, ha akarjuk. Figyelmünkbe ajánlotta a természeti csodát, ami Szomolya büszkesége: a falutól nem messze található kaptárköveket, -feltétlenül nézzük meg!!! (fényképen megmutatta, tényleg nagyon szép!!)

A következő falu Egerszalók volt (és nem tévedtünk el, ahogy a szihalmi bácsi megjósolta…), ott végeztünk a leggyorsabban: megkerestük a plébit, aki nagyon örült, de éppen temetésre sietett, ezért elirányított minket a polgármesteri hivatalba, ahogy a gazdaságis hölggyel kb 10 perc alatt megtaláltuk a közös hangot. Szalókon az iskola tornatermében lesz a szállás, ahol van vizesblokk. Vacsora a plébániával szembeni ebédlőben lesz, a menü: tésztapörkölt savanyúsággal. A plébi (Török László atya) szívesen részt vesz a közös imáinkban, még misézik is, ha azt akarjuk..

Egerszalók után jött a verpeléti veszélyes út (mi nem álltunk fejre). Térkép híján a megérzéseinkre hagyatkoztunk -ami bejött 🙂
Toronyiránt a templomhoz igyekeztünk, de egy lelket nem találtunk, nemhogy a temlomban, a plébánián sem, a polgármesteri hvatalban sem, sőt az egész falu teljesen kihalt volt!!! Becsengettünk egy-két házba (ahol volt csengő), hogy útbaigazítást kérjünk, de senki nem nyitott ajtót. És láss csodát, MEGJELENT EGY AUTÓ!!!! Természetesen leintettük 🙂 Koklács úr ült a volánnál, az a Koklács úr, aki majd a vacsoránkat főzi :-))) Minden helyi telefonszámot megkaptunk tőle, így felhívtuk az iskolaigazgatónőt, aki másnapra ígért választ. Azóta már beszéltem vele, és leszervezett mindent: 3 helyen fogunk aludni -előreláthatólag ingyen- a lányok a plébánián, a fiúk az iskolában és sátrakban a barackosban. (ide is vissza kell majd menni, felmérni a terepet). Koklács úr főz. Ő szokott egyébként főzni a turistacsoportoknak. Őt még nem sikerült azóta elérnem, de biztosan rendben lesz, mert az igazgatónő megnyugatott, hogy számíthatunk rá. Fürdeni az iskolában és a plébánián tudunk. Bűnbánati liturgiát is itt fogunk tartani, ezért az igazgatónő biztosít elég fát, hogy tüzet tudjunk gyújtani. (de ha szalonnát akarunk sütni, azt is tudunk.) Másodjára már nagyon készséges és segítőkész volt!!
A plébi felkutatására elindultunk a szomszédos faluba, Domoszlóba, de csak az anyukájával találkoztunk, aki megadta a plébi számát, így végülis visszamentünk Kisnánára, és a Sport utcában találkoztunk vele -merthogy addigra már otthonosan mozogtunk Kisnánán. Ő sajnos nem lesz ott amikor mi megyünk, de nagyon készséges volt, odaadja a templomot is, csak szólni kell.
A kisnánai várban nem voltunk, mert éppen felújítják, és zárva van.

Hazafelé Gyöngyösön ebédeltünk 6 óra felé (…) az egyetlen étteremben, és megállapítottuk, hogy a gyöngyösiek nem esznek, csak isznak, mert kocsma az viszont volt bőven!

Gyönyörű utunk volt egyébként, csodaszép a környék, lesznek jó túrák, az biztos!!

Várjuk már a zarándoklatot, hogy újra találkozzunk ezekkel a kedves emberekkel!!

puszi: Juci és Zsófi