2016 7. nap útleírás: Sokorópátka-Pannonhalma, lejárók: Bozó, Olivér

Időtartam: nekünk picit több, mint 3 óra volt, a nagy csapattal 4 óra.
Ez lesz az utolsó nap, melyet Bozóval jártunk le, akinek nem mellesleg igen jó helyismerete van, gyakorlatilag minden kis dombocskát névvel, tulajdonossal, mezőgazdasági hasznosítással együtt ismer. Ezek közül is kiemelném a „Lófingató”-nak nevezett kaptatót. Tájegység szerint ez már a Sokoró és nem a Bakony.
Kezdünk azzal, hogy ki kell sétálni a falu széléig, ami kb. 3 km, és fél óra. Ott balra a sárga jelzésen indulunk egy földutas, enyhén benőtt túristaúton, amibe betorkollik a piros kereszt, és onnantól azt kell követni Kupacig.
Nagyjából 2/3 útnál érjük el Ravazdot, innentől a turistaút aszfalton halad az apátságig. A vége értelemszerűen kaptató, melyet a gesztenyésnek nevezett, ám a gesztenyefáktól lelkes stihl-fűrészes (mely, mint tudjuk a vidék Jedi kardja) favágók által már mentesített, viszont napsütés és eső esetén is kedvezően lombkoronával borított allén javaslunk megtenni. Másik alternatíva a lépcső, ami rövidebb ugyan, de meredekebb, és fáktól mentes.
Összegezve: hossz: 4 óra, nem kell bakancs, sőt ajánlott sportcipő, mert kb. a fele aszfalt és árnyékmentes. Dzsindzsa nincs az úton.