BÚ 2018, 3. nap: Tarján – Vértestolna – Tata

Lejárók: J. Kata, Tavaszy

Táv: 22 km.

Idő: 6 óra

Tarján központját elhagyva egy rövid szakaszon viszonylag forgalmas autóúton fogunk közlekedni, ahol ekkora nagy csapattal nagy figyelemmel is kell közlekednünk.

Ezután rátérünk a Szent Jakab út erdei szakaszára, melynek bejáratánál vaskos szálfűréteg borítja a talajt – szerencsére szintén csak rövid ideig. Itt könnyű, lapos, erdős terepen vezet utunk egészen Vértestolnáig, sok őz és az erdei fauna széles skálát felvonultató társaságában. Az első erdei szakaszt követően fejünket kíméletet nem ismerve süti majd a nap a Vértestolnán keresztülhaladó betonos, az előzőnél valamivel hosszabb, ám a túléléshez kellően rövid útszakaszon. A naptej és a víz életmentő. A hosszan elnyúló, svábok lakta Vértestolna tornácos házai mellett elhaladva, a falu végén felkapaszkodunk a település kálváriájára. A faluból kiérve pedig már egyre mélyebbre merészkedünk a Gerecsei Tájvédelmi Körzetben, ahol hűs árnyékot és kullancscsípést egyaránt biztosító lombok alatt szeljük át a hegységet – a kullancsriasztót senki ne hagyja otthon. A Gerecsében 6 km-nyi emelkedő után, az emelkedő tetején a XIII. századi Szent Péter rotunda (körtemplom) romjainál találjuk magunkat – nagyjából félúton. Itt megpihenünk, és a BÚ-táp jóvoltából fizikai táplálékot veszünk magunkhoz, míg a kiscsoportozás gondoskodik a lelki táplálékról.

A csúcsélmény után már csak lefelé vezet az út, amíg ki nem érünk a Gerecse erdeiből és rá nem térünk a Bajra vezető betonútra. S hogy mi a Baj? Ekkor következik a nap leghosszabb betonos útszakasza, mely Bajon keresztül Tatára vezet majd minket (ne aggódjatok, nagyjából 4 km). Megérkezésünk után pedig a Tatai Refi vendégszeretetét élvezve a bűnbánati liturgián letehetjük fizikai és lelki terheinket és előkészülhetünk a másnapi fiú-lány napra.