És lássuk az 5. napot Rokker szemével! (Maradjon má Mama! Épp mentem a rockot!)
Sziasztok
Sorba álok, én is, és folytatom az élménybeszámolót 🙂 Rita te meg kijöhetsz a sarokból, mert igen is jól teljesítettél 🙂
Ritával indultunk neki igen vidáman, az ellenkező irányba a távnak, 🙂 Szerencsére hamar észrevettük, és tudomásul vettük, hogy ennek a térképnek a fele sem tréfa, hanem talán a háromnegyede is. Igen ahogy Rita is gyanús, hogy otthon egy íróasztalnál készült 🙂
Az útvonal azokra a faluk köré tervezett túristautakra van tervezve, amik igen jól jól fel lettek festve vagy 30 éve. Most néhol lehet megtalálni őket, vagy csak sejteni, hogy volt itt jel 🙂
Abasártól folytatom. Itt is meg kellet találni a turista jelet, amit még a helyiek sem tudtak, hogy van egyáltalán, pedig 10 métere megy el a házuktól 🙂 A Srác mondta, hogy a hegyen néhol mintha látott volna jelet. Neki is indultam, azonnal a rossz irányba. Ekkor még Rita látott, és csak röhögött, hogy kóválygok. Szóval sikerült 2 jelet megtalálni. És ennyi. Így nekivágtam a hegynek, persze egy kidőlt kerítésen át. A hegyen egy deka jel nem volt. Elindultam irányba, hátha lesz valami. Lett is egy nagy szőlőültetvény. Jel semmi. Eltelt sok idő, találtam egy térképen nem jelzett gyönyörű műutat, és elindultam le a faluba, hogy nem érdekel, másfelé fog menni ez a zarándoklat, nem lehet megtalálni ezt az utat, meg különben is szép ez a falu igazán bemehetnek az emberek nézelődni 🙂
És akkor mikor már mérgemben félig lefutottam a hegyről feltűnt, hogy lehet, nagyon kanyarog ez a műút, és a térképen is elég kanyargós. És megfordultam, és fogtam a fejem, hogy ennyit. Persze jelzés semmi. Az út végén meg csak egy szőlőtáblát találtam (pont mint Kecelen) És na mi volt felfestve az egyik oszlopra, … 🙂 Szóval itt biztos hogy ott volt velem a Jóisten. Közben a Kilátás nagyon tuti, és őzek, nyulak szaladgálnak mindenfelé 🙂
Innentől már sima ügy volt. Meglett a remete lak. És nagyon megérte. Nap már lemenőben volt, és csodaszép látvány volt. Egy kis kápolna van ott, akár Afrikába is át lehet látni. Mátrafüredig nagyon jó az út. Rengeteg jel van, és egy tanösvényen megy végig. Rengeteg táblával, hogy milyen növények vannak ott. Mátrafüreden a kertészeti szag középiskolába torkollik az út, ahol persze elveszik a jel, és potom negyedóra szaladgálás után már ki is találtam. Közben jött egy vaddisznó. Egyenesen odajött hozzám. Még szerencse, hogy az iskola kerítése ott volt közöttünk, és nem az ajtóban futunk össze 🙂
Innen még kb 2 óra a Mátraháza ami nagyon jól van jelezve.
Mária Útvonal: Tényleg mint Rita írta kicsit fura. Érdekes, hogy kerüli a falukat, csak érinti. De így a kertek alatt megy, ami nem túl nagy látvány, viszont meg lehet nézni a Margitka néni veteményét a Feri bácsi piros traktorját, meg a trágyadombokat. Ami nem turista út, az nagyon szemetes, tehát csak a mesze látó szemüveget szabad használni, mert a távolban a Mátra, az nagyon szép.
Van egy szakasz ahol nem tudom, hogy tudunk festeni, nincsenek fák, és sziklák is ritkán vannak.
Lehet, hogy kell magunkkal vinni cölöpöket, vagy valamit amire tudunk festeni.
Állatok, fácánok , amik halálra rémítették Ritát, ö meg engem, nyulak, szarvas, őzikék, lovak, az egyik odajött hozzám, miközben egy vizsla le akarta szedni a nadrágom, lehet hogy látta, hogy csurom víz :-), vaddisznó, és este egy harkály, ha jól hallottam 🙂
Rokker