A 3. nap története bölcs vezérünk tolmácsolásában mindeki örömére

Sziasztok!

Pampóval a 3. napot jártuk le, Várgesztestől Pusztavámig mentünk.
Várgesztesen a főtéren 🙂 rakott ki minket Andi, Sly és Oláh Andris a kocsiból. Nagy szakértelemmel rögvest a térképnek estünk, majd észrevettük hogy 100 méterre tőlünk ott egy templom, gondoltuk itt kezdjük a napot. Persze zárva volt,így a legközelebb eső házhoz mentünk, ahol a kapu nyitva volt, így az udvaron keresztül hamar a tornácra értünk ésmár kopogtattunk is információért, ti. hogy lehet a bezárt templomajtón bejutni. A hölgy nagyon készséges volt ( és díszfaiskola volt egyébként a családi vállalkozás a hátsó kertben), mondta, hogy a sekrestyés úr éppen a férjével végez valamiféle földmunkát. Mily’ szerencse! Egy udvarias „jónapotkívánok” elég volt, már jött is a kedves sekrestyés úr és nyitotta nekünk a zárt templomajtót. Odabent körülnéztünk, lelkiekben felkészültünk, elmeséltük miért is vagyunk itt, mire nagy szeretettel invitált minket a nyáron, hogy jöjjünk csak bátran, szívesen fogadnak minket. Útnak is indultunk a jó kezdés után, célba vettük a Várgesztesi várat.Romantikus kis út visz fel a meglepően jó állapotban lévő várig, ami most turistaszállónak van berendezve, egy lovagteremmel, és egy presszóval a várudvaron. Az első „emeleten” vannak a 30-40 férőhelyes szobák. A másodikon 🙂 – azaz – mostani állapotában a várnak – a tetőn csodás kilátás nyílt a környékre. Ezt konstatáltuk, majd csak elindultunk Pusztavám felé. Lássanak csudát a kék jelzés előtt egy szegény ember üldögélt aki megkérdezte, merre megyünk, majd megtudván, hogy a kék jelzést keressük, útbaigazított minket némi testi táplálékért cserébe, melyet jó üzletnek gondoltunk,így a nap folyamán többször nem is tévedtünk el (ami volt az nyilván csak szándékosan lehetett:).
Egész hamar Kőhányáspusztára értünk, ahol egy Eszterházy Kápolna áll bezárva (amit sejtettünk, de nem tudtunk, így megpróbáltunk bemenni, de amikor a 100méterre lévő házak udvarán a kutyák ezt meglesték vad ugatásba kezdtek, kísértésbe estünk, de nem ugattunk vissza:) ) És nagyon jól tettük, mert 1 perc múlva (akkor már az erdőben jártunk) láttunk egy őzet, kb 50 méterre tőlünk, ÉS a kerítés az őz mögött volt nem előtte! (Ha ez a mondat némi magyarázatra szorulna, akkor lerajzolom (Pampó,Tamás – őz – kerítés … nem pedig: Pampó, Tamás – kerítés – őz) 😀 Ezután nagyon szép völgyben jöttünk, és találtunk egy várat, ami igazából csak a nevében az mostanra szegényt annyira megette az enyészet, hogy csak egy nagy kavicshalom maradt belőle (később megtudtuk, hogy a hagyomány szerint 2038-ban 1000éves lesz). A hátralevő út egy jelentős részét, egy térképen talált szó töltötte be: „telefonnyiladék”… A térkép szerint többször kereszteztük, és ha megtalálnánk, akkor rövidíteni is lehetett volna, de hiába kereszteztük többször a térkép alapján, nem mutatta meg magát. Majd egy kereszteződésben egy régi ismert jel tűnt fel… meg is örülünk neki, igaz nem túl hosszan (kb 500m) de ismét a Mária úton gyalogolhattunk. Pusztavám előtt egy térképen nem jelölt utat is felfedeztünk, de ez egyáltalán nem akadályozott minket abban, hogy elérjük a pusztavámi centrumot. Mire a falu széléről beértünk fél óra telt el, ugyanis az utca 3 km hosszú! Egy kicsit megpihentünk, vetünk magunkhoz némi frissítőt, aztán a korcsmában kértünk egy kis eligazítást, hogy a falu határában pontosan hogyan kell tájékozódni,majd útnak indultunk a vértesszentkereszti kolostorrom felé. Az erdő felől közelítettük meg, majd ami a szemünk elé tárult, azt szavakkal nehéz leírni. Gyönyörű, fantasztikus, csodás… de ezek mégsem írják le amit ott lehet látni. Majd ti is, reméljük. 😀
Az úton a kereszteződésig lementünk, ahol vártuk Andit és Sly-t, fel is tűnt a kék Oktavia, és el is suhant mellettünk annak rendje és módja szerint, aztán rájuk telefonáltunk, hogy „higgyenek csak a szemüknek, tényleg mi vagyunk”.
Összességében élesben, ebéddel, kiscsoporttal együtt 7 óránál nem több az út. A nagyobbik rész erdőben megy, fák árnyékában, szép vidéken. Jó időt töltöttünk együtt szombaton.
Tamás