Sly és Andris beszámolója a második napról, „Jó éjt gyerekek!” stílusban

Tisztelt Nagyérdemű!

Egy elszánt mini alakulat: ( 2 gyalogos és 1 motorizált egyén) vakmerő expedíciója szombaton, 10 óra 30 perckor közelítette meg a kiindulási pontot a vadregényes és misztikus Pilisszentkereszt napsütötte főtemplomának fenséges lépcsőinél megannyi bennszülöttől körülvéve.
Egy gyors eligazítás után egyenlőtlen felosztásban kettévált a különítmény: 1 db motorizált egyén erre, a 2 db gyalogos egyén pedig arra indulván neki e nagyszerű kalandnak!
Sebes léptekkel indult meg a 2 fiatal a város keleti vége irányába, de 12 és fél lépés után útjukat állta a helyi kuruzsló és tájház karbantartó önjelölt eligazítója. Kéretlenül felvilágosította hőseinket a templom, a falu és úgy általában a Kárpát-medence ügyes-bajos dolgait illetően, no csak az utóbbi 400 évre szorítkozva, hisz mégis csak látszott, hogy már nagyon mehetnének a leventék.
Maguk mögött hagyva e kifogyhatatlan kútfőt (és a füstbe-ment 30 percet) megkeresték az első, fontos, ősi útbaigazító jelet, a misztikus kék keresztet! Ezen haladtak egy egészen nagy forgalmú útig, ahol is elpártoltak választottjuktól és biztonsági okokból a még misztikusabb kék vonás jelet kezdték megigézve követni egészen a Zsivány sziklákig.
E sötét, titokzatos (és felettébb misztikus) sziklák megigézték expedítoraink lelkét, olyannyira, hogy kezükkel érintették a sosem látott Sziklákat és fotográfiákat is készítettek e remek képződményről. Fájó szívvel indultak tovább, (11.20-kor) de tudták, hogy az ország lüktető ütőerén haladva, annak Szívébe érhetnek nem sokára: a tagadhatatlanul misztikus Dobogó-kőre!
Mint a kehes szarvas, úgy poroszkáltak sípoló tüdővel, de lankadatlan elszántsággal a bátor (puhány, városi) utazók a misztikus, magyar „csomalummai” 699 méteres magasságokban trónoló szirtre, ami Visegrádig uralja a tájat, és meggyötri a felmászni kívánkozók testét lelkét (tyúkszemét). Bár sokan jöttek velük szembe, megtört szemű, fáradt potya-turisták, akik nem tudtak feltörni a csúcsra, még sem csüggedtek, s heroikus küzdelem után vállalkozásukat siker koronázta: Csodálatos kilátás, eufolikus hangulat!!! ( (400 Ft-ért jégkrém ugyanitt)
(érkezés Eufólia Ice-Landba12.00-kor)
(vízvételi lehetőség a buszmegállóban)
***
Immáron felüdült, zergelábú vándoraink kis vargabetűk megtétele után egy nagy vargabetű megtételének szándékával mérföldes csalinkázást valósítottak meg, aminek köszönhetően lassan visszajutottak a misztikus és már látott Zsivány sziklákhoz.
Ezúttal jobbra kanyarodván új vezetőjük a titokzatos sárga kereszt lett, ami elvezette őket kuzinjához, a zöld ferde X-hez (értsd: zöld +) . Csak mentek mendegéltek a sűrű erdőben, mígnem egy feneketlen nagy sötét likhoz nem értek. Olyan sötét volt ez a lik, hogy belenézni sem lehetett, mert menten meghűvösödött az ember szeme, meg lelke is tőle. Nem hiába nevezik vala az bennszülöttek Ördög lyuknak ez nagy veszedelmet! Tovább is iramodtak innen, mert vallásos lelkek lévén nem szeretik az ilyesmit, meg nem is babonásak, hiszen hármat köptek bal váll felett hátra, így nem lehet semmi bajuk…, hanem inkább szaporázták hétmérföldes lépteiket a biztonságos Mária-padhoz, s közben elhaladtak egy nagy mező mellett, ahol kiscsoportos és ebédelős elfoglaltság szervezhető akár 2 főnél lényegesen nagyobb gyülekezet számára is.
Itten megszusszantak egy csipetnyit és nekifordultak a Vaskapu-völgyének, ami félelmetes, embert-próbáló helye a teremtett világnak, hiszen még a fény is csak világosban merészkedik ide, meg az utat is eltorlaszolták szép gúlákba rakott öles fákkal holmi erdei szabadnépek, csakhogy bátor világjárók nem hátrálnak meg, s keresztülverekedték magukat ezen a völgyön is! Mélységes nagy völgy, óriási meztelencsigák, gigászi muslincák s az úton elhintett alattomos őzike guanó halmok nehezítették útjukat, s bár a Nagy fáradtság környékezte meg őket, ezt persze kikacagták ők, s aztán biztos ami biztos, jól beebédeltek és elpihengettek egy fél órácskát ezután egy misztikusan kanyargózó erdei, se füle se farka aszfaltút szélén a Vaskapu völgye után, s a Vasorrú bába mézeskalács házától 4 sombokornyira.
***
Hát ahogy itten lustálkodnak meg tehénkednek előkerült hogy-hogynem egy Sport szelet. Jámbor lelkek lévén megosztoztak rajta, megették vala a Sport szeletet, oszt olyan csuda energiásak lettek, hogy elszaladtak Vlagyivosztokig meg vissza, és csak utána folytatták az útjukat tovább a százholdas Pilisi rengetegben. Hát addig igyekeztek, addig szaladoztak, míg nem piros keresztek és piros vonások bűvös szavát követve el nem értek a (misztikus) Klastrom-szirtekhez. (14.40-kor) Innen fenséges látvány tárult eléjük: gyönyörű kilátás, kristálytiszta égbolt, s egy (feltehetően) vak holló repdesett előttük a magas szikláktól karnyújtásnyira, amikor hirtelen:
elfogyott az utolsó csokis Cerbona szeletük is!!!

Baljós pillanat, semmi kétség,
már már tapintható a feszültség,
de ekkor megszólalt misztikus hangján a holló,
s ehhez nem volt semmi sem hasonló!
***
*
/megjegyzés: A kilátónak használható szikla viszont csak 8-10 személyes, és elég veszélyes, sok kis zarándok egyszerre itt nem ácsoroghat, felnőttek állandó felügyelete szükségeltetik!/
*
A veszélyekre fittyet hányó expedíciós különítmény rendezett sorokban haladt tovább tervezett célja felé. A „Cerbona-incidenst” elvitte a holló szava! Mentális egységeben menetelt tovább a légió, semmi sem állíthatta meg! Csak egy motorizált egyén 2 db Balaton szelet nevű csábító televénnyel, /amit ugyan vándoraink elfogyasztottak/, de rezzenéstelen arccal, megvesztegethetetlen szívvel folytatták útjukat immáron Klastrompusztáról 15.10-kor az úticél felé. (vízvételi lehetőség ugyanitt)
Kisebb térképészeti anomáliák felszámolása után utuk végcéljának szegezték acélos tekintetüket a tikkadatlan felderítők és a Tündér sziklák kihagyásával /mit nekünk Tündérek, igaz Legolasz?/ Kesztölc napfényes szőlős dombjait indultak megrohamozni.
A 2 fős roham rohamosan közeledett célja felé, amikor is vezércsillagát vesztett éji vándorként zöld ferde X-üktől megfosztottan odüsszeuszi bolyongásba kezdett magán szőlősbirtokok drótkerítéses labirintusaiban, de égi segítséggel meglelte az egérútnyi kijáratot s megérkezett vala nagy dicsőségben és pompában Kesztölc vágyva vágyott házai és lakosai közibe nyári idő szerinti 16. 48-kor.
„…Ennyit szerettem volna mondani!
Kérem kapcsolják ki…!”

Maradnak legkiválóbb tisztelettel: Andi, András, sly