lejárás – első nap ala Mirkovics és Jucovics
1. szakasz: Visegrád – Pilisszentkereszt
Jucival reggel felkerekedtünk és sikeresen nem késtük le az Újpest Városkaputól induló buszt, ami megdöbbentő, de igaz, majdnem másfél órán keresztül megy Visegrádig, vagyis rollerrel nagyjából pont ugyanannyi idő alatt értünk oda. 10 óra után pár perccel indultunk el a visegrádi buszmegállóból egyenesen ki a városból. Itt fél órát kell gyalogolni, míg elhagyjuk az aszfalt utat (nem forgalmas, nem veszélyes, csak kényelmetlen) és beérünk az erdőbe. Itt jó lehetőség van földcsókra. Visegrádról Pilisszentlászlóig eltéveszteni sem lehet az utat, végig a piros jelzésen tudunk menni. Egészen kalandos lesz a séta, mert praktikusan úgy alakították ki a túraútvonalat, hogy ugyanazon a patakon egymilliószor kell átkelnünk, ami kissé lassítani fog minket, lesz néhány beázott cipő, de nem veszélyes, csak kalandos. Mintegy 9 kilométer és 3 óra gyaloglás után beérünk Pilisszentlászlóra, ahol ebédelni fogunk a falu közepén, ugyanis az a helyzet, hogy se előtte, se utána nincs olyan ebédelő hely, ahova be tud jönni az autó, kényelmes és árnyékos. Ezért a falu közepén (hát volt már ilyen, néhányan tán még emlékeznek a késes kalandomra Románia valamely elhagyatott falujának elhagyatott utcácskájában) fogyasztjuk el jól megérdemelt első közös ebédünket, ismerkedünk közben a helyi kiskutyákkal, nagykutyákkal és jóllakva bár, de törve nem célba vesszük Pilisszentkeresztet (már gondolatilag értem, ugye, mert nem akarjuk lelőni). Itt jegyezném meg, hogy ebéd közben nagyon finom teát ittunk, amelyet a kellemesen esztétikus, de mégsem hivalkodó termoszomból ittunk. (Apropó, észrevettétek, hogy a termosz és a termesz között csak egy betű a különbség és még sincsen közük egymáshoz? Hacsaknem termoszos teát iszunk termoszból, avagy termeszek termoszából iszunk, de ez egyáltalán nem ide tartozik.) Szóval kiérve a faluból döntési helyzetbe kerültünk. El kellett döntenünk, hogy az unalmas völgyben megyünk avagy a nagyon szép és páratlan kilátással kecsegtető gerincen. Komoly tépelődést követve sem tudtunk dűlőre jutni, ezért a számítógép segítségét kértük, amely megfelezte a jó válaszokat. Így a gerincet választottuk más lehetőség híján. Körülbelül egy 4 kilométert teszünk meg a gerincen a piros kereszten, de azzal a javaslattal élnénk, hogy itt egy óra séta után álljunk meg és tartsunk kiscsoportot, mert gyönyörű helyeken fogunk keresztül menni. Lehet látni a Dunát, a távolban Visegrádot, dombokat, hegyeket, fákat, virágokat, medvéket, szóval valóban csodálatos az egész. Hozzátartozik még a történethez, hogy ezen a szakaszon a legkülönfélébb erdei sportoknak hódoló emberekkel találkoztunk. A tájékozódó futásban és a hegyi kerékpározásban semmi különleges nincsen, de amikor egy hölgy a kutyájának a pórázát a derekára kötve szaladt a kutyája után, nem tudtuk mire vélni.
Amikor a piros keresztről letérünk, még egyszer hátra nézünk, utoljára látjuk a Duna-kanyart teljes pompájában és innentől kezdve a Pilis vonulatai tárulnak majd a szemünk elé. Innen leereszkedünk piros háromszögön, kékkereszten, lilahagymán egy völgybe, hogy utána jól visszamásszunk. Ezek már nem lesznek magas dombok, de fárasztónak fognak tűnni, mert már 15-16 km lesz a lábunkban. Kis színes: Ekkor találkoztunk egy sráccal és három lánnyal. A srác túrázó cuccban, a három lány pedig mintha épp a körúton sétálgatna. Na ilyen kis tünci cipőcskében dzsesszeltek a hegyoldalban láthatóan tekintetükkel a srácra tapadva. Megkérdezték tőlünk, hogy honnan jövünk, mire mondtuk, hogy Visegrádról. Én ennyire még nem éreztem magam nagy túrázónak. Úgy álmélkodtak, mintha legalább azt mondtuk volna, hogy épp most sétáltunk ide az Északi-sarkról, ami persze azért is lenne lehetetlen, mert száraz lábbal nem megoldható a feladat (legalábbis a kicsiny hitűeknek számára). Ezek után kitaláltam egy részen, hogy rövidítsünk, mert aznap még nem tévedtünk el. Ez a remek ötletem be is vált és sikerült eltévedni, viszont láttunk két hatalmas szarvast, amit először lovaknak hittünk, mert olyan nagyon voltak. fél óra kószálás után visszataláltunk a helyes útra (itt lesz vadátkelő, ahol hiányzik néhány fok a létrából, majd figyelni kell, hogy senki le ne pottyanjon). Az utolsó kilométerek Pilisszentkeresztre egészen különlegesek. Egy alacsony növésű fákkal benőtt ligetes részen sétálunk be. Olyan több helyen, mintha élő fa folyosón mennénk, nagyon hangulatos lesz. Az erdő egészen a falu széléig tart, amikor kilépünk az erdőből elénk tárul Pilisszentkereszt, ahol szépen besétálunk szállásunkra. (Persze nem is kell mondani, fogjuk érinteni itt is a Mária-utat).
Summary:
Az első nap 21-22 kilométer, változatos, nagyon szép sétaút. Az eleje egy völgyben, patakon átkelős kalandos, a második része hegyen, szépkilátásos, dimbes-dombos. A megérkezés igazi megérkezés élményes. Első napnak ideális. Nem kell attól félni, hogy nem kezdődik el a BÚ, mert ez a nap garantáltan elindít minket a zarándoklaton.
Mi még Jucival kicsit rá is húztunk, mert át kellett sétálnunk Pilisszántóra 3,5 kilométert, ami már nem esett annyira jól, de hősiesek voltunk. És itt a végén szeretném megjegyezni, hogy egész nap végig úriember voltam.
A Juci&Mirkó Lejáró nonprofit és kiemelten közhasznú kft nevében:
Mirkó