2012 – lejárás 3. nap, Rita és Janó leírása inkololatlanul érdekes stílusban

Sziasztok,
Akkor most következzen a mi útvonalunk beszámolója, amit Janóval jártunk le:

MÁKÓFALVA {románul Macau, nekem csak Makaó kakaó ( Anikó szerint pedig Mákosfalva 🙂 )} —-> Magyarvista ——> GYALU

Negyed 12kor indultunk neki utunknak Mákófalváról egyenesen a dombos vidék tetejére. Rögtön az első 5 perc után, ” a következő lehetőségnél újratervezést” kellett végrehajtanunk, miután szembetaláltuk magunkat egy malacólnagyságú méhkaptárral. Ennél fogva visszasétáltunk keresztül kasul a falun, és innen egyenesen fel a dombtetőre. A táj meseszép, messzire látni, falukat, még több dombot, völgyet, bárányhadakat, vérpulikat, tehéncsordákat, akik az iszapban fetrengve átverik a szemünket is…. Az egyik a tekintetével közölte, hogy semmi áron sem adja át a helyét a sárban.

Az út elején kb egy fél-háromnegyed órás hegymenet van, utána sokáig lefelé vezet az utunk szekérutakon. A terep nem nehéz, de mindenképpen bakancsos nap, amit onnan tudok, hogy én szandálba mentem… és volt harc az elemekkel. Indokolatlanul szúrós növények, tarló, aljnövényzet, miegymás…
Árnyék erre felé sem akad sok, viszont kegyetlenül sok napos rész.

Fenn a dombtetőn sétálva láttuk magunk előtt az erdőt, amit keresztez egy főút. Ez volt az egyik pont amit meg kellett találnunk. Azonban nem vezetett be az erdőbe út. Így megkerültük az egészet, átkeltünk egy patakon, melynek neve Jucul, így találkoztunk a főúttal, ahova oda tud jönni majd a kajaszállító kocsi. Árnyékot itt az erdő széle korlátozott mennyiségben biztosít csak, viszont van egy indokolatlanul középre lejtő focipálya… legalább egyenlően nehéz gólt rúgni… Itt megpihentünk egy kicsit, majd folytattuk utunkat a végeláthatatlan dombságban. Találkoztunk közben két malaccal, akik épp ott laktak, halk röffentésekkel jelezték, hogy furcsálják, hogy nézzük őket…és itt láttunk vadnyulat is 🙂 Kicsit aggódtunk, mert minden dombocska után reménykedtünk benne, hogy megpillantjuk Magyarvistát, de sok sok domb után elvesztettük reményünket…. De szerencsére jött egy jel..nem is akárhonnan, hanem a hegy tetejéről egy nyúl alakú fa formájában.. Én először kételkedtem a jelentőségében, de beláttam Janó hatására, hogy nincs más választás…arra kell menni, amerre a nyúl alakú fa található… így is lett és jól döntöttünk.. 🙂

Kábé ennél a résznél nekem elfogyott a vizem, Janóé meg 80ezer fokosra melegedett… amint megláttunk pár házat, ami Magyarvistához tartozott arról kezdtünk ábrándozni, milyen hideg üdítővel fog minket megkínálni a lelkész, akit mindenképp meg kellett keresnünk, illetve arról, milyen udvariatlan eszközökhöz folyamodnánk, ha mégsem kínálna meg minket hideg finom limonádéval… Na ezt pont korán kezdtük…. ugyanis rossz úton indultunk el a faluba, felbátorodva a pár házacskán amiket megláttunk…. ugyanis egy kőbányába értünk be… Így innen vissza kellett fordulnunk, szerencsére hamar megtaláltuk a helyes utat, csak egy kicsit kavirnyáltunk el….
Benn a faluban rájöttünk, hogy errefelé az a szokás, hogy minden faluban biciklizik egy indokolatlanul dundi kisgyerek 🙂 A templomot nem igazán találtuk, később kiderült, hogy az egy pici dombon fákkal ölelve rejtőzik… ezért megtaláltuk a helyi szervert, egy nénikét a főutcán kinn a kapu előtt csacsorászni. Odamentünk hozzá annak reményében, hogy telepatikusan látni fogja a szemünkben, hogy SZOMJAZUNK, és behív minket sütizni meg frissítőzni..persze nem így lett… nem látta meg a szemünkben a vízhiányt 🙂 Na azt mondta a néni, hogy biztos otthon van a lelkész úr, mert most volt fenn nála… persze miután nem találtuk otthon, és visszamentünk, kiderült, hogy itt más időszámítás van…ugyanis a most voltam fenn nála azt jelenti, hogy egy órája 🙂 de irtózatosan aranyosak voltak, mert felhívták nekünk a lelkészurat, hogy szeretnénk vele találkozni.. mondták kicsit várjunk, felmentünk a parókiához, vártunk…vártunk…vártunk… gondoltuk csak körbenéz ott vagyunk e…vártunk vártunk…aztán meguntuk és körbenéztünk a parókia körül… a lelkész úr ott volt már és szedte a tyúkok alól a tojásokat… nagyon kedves volt, behívott minket, ekkor a pólójában hozta a friss tojásokat 🙂 elmeséltük kik vagyunk mit szeretnénk ( misézni a templomban ) nézi a naptárat hányadikán mennénk… pár nappal későbbre be volt írva vmilyen csoport neki, hogy jönnek…pár percig kussban nézi a naptárat..egyszer csak megszólal…hát ezek meg kicsodák? 🙂
Mindent lezsíroztunk…kértünk tőle inni..

Szerencsénkre mikor épp elköszöntünk tőle akkor jött a harangozó fiú, aki pont arra lakik amerre a mi utunk vitt tovább, így elkísért minket jó sokáig…meg persze el is mondta hogy kell menni Gyaluig.. a térképen egy út volt.. keresztül az erdőn… na ő is úgy magyarázta el az utat, mint mindenki más akitől útbaigazítást kértek a többiek.. felfelé kell menni, aztán ott lesz egy kert ( ami egyébként tisztást jelent) aztán tovább kell menni egészen az erdő sarkáig!!!!!! majd ott kezdődik egy másik erdő, ott tovább se jobbra, se balra, egyenesen, egészen addig, amíg nem találunk egy két kamion széles szekérutat….és onnan már látjuk majd Gyalut…

Na, mondanom se kell, hogy nem így lett…furcsa mód az erdő sarkát nem leltük, viszont egyenes utat sem… De olyan temérdek mennyiségű szúnyog meg rovar volt, hogy folyamatos karkörzést csináltam, és sajnáltam, hogy nem hemperegtem meg az iszapban… egyik útelágazásnál nem tudtunk mást csinálni, kő papír ollóval döntöttük el merre menjünk…egyik út se volt jó…aztán szerencsére megtaláltuk a jó utat…kb 10 métert sétáltunk itt feleslegesen… de még jó kis séta volt lefelé dombok között egészen le Gyaluig…

Túl sok település volt egymás mellett, csak 80%ra tudtuk megállapítani melyik lehet Gyalu… besétáltunk…és kicsit elbizonytalanodtunk…minden felé románok laktak ott, gondolkodtunk hogy kérdezzük meg jó helyen vagyunk-e. persze csak elméletben a következő mellett maradtunk: Is it Gyalu ( közben mutatom a kezemmel a gyalu-szerszámot ) or not Gyalu ( szintén mutogatok 🙂 )
De jó helyen voltunk végül is 🙂

A fontos infók kockásan:
Az utat kb 7 óra alatt tettük meg. ebben benne van amennyit kavirnyáltunk meg pihegtünk
Két emelkedős rész, elején, meg vége felé, de nem vészes egyik sem.
Bakancs: KELL
Naptej: KELL
sok sok víz: KELL
plusz víz: KELL
ebédelőhely a focipályánál, be lehet menni kocsival is, a csatolt képen lévő táblánál
A malacos képet azért mellékeltem, mert rózsaszín az orra 🙂

Köszönjük a lehetőséget:
Janó és Rita
Az egyes szám első személy Ritára vonatkozik 🙂
ps. lehet kicsit hosszú lett…hopp