Kinga és Isti jelentik az első napi szakaszról (köszönjük meg nekik!)

Katolikus ifjúsági zarándoklat

Kinga és Isti jelentik az első napi szakaszról (köszönjük meg nekik!)

I. rész, Vadász Isti:

Nos.
Akit a rizsa nem érdekel: keskeny gazos ösvény, 1-1,5 óra után egy
nagy tisztás, utána erdőben gyönyörű tájon szintén keskeny ösvény egy
patak mellett. kb 3 óra után beérünk Cserépváraljára.

A buszok akár közvetlenül az erdő lábához tudnak vinni minket a
faluban (van hely nekik szerintem, plusz van ott egy aranyos kutyus 🙂
), ellenkező esetben egy nagy buszparkoló van a falu központjában is,
onnan még úgy 500-1000m az erdő. Indulás után először földút van egy
darabig, majd keskeny, gazokkal, bokrokkal jól körbenőtt ösvény visz
fel a hegyre (extra mennyiségű kullanccsal fűszerezve, szóval indulás
előtt kell szólni, h. mindenki jól fújja be magát). Ezután egy ismét
egy rövid füldesút szakasz, majd egy nagy tisztás. Ez kb t+1-1,5 óra
volt (t az indulási idő). Szerintem itt akár lehet egy nyitó kiscsopi,
hely van bőven, bár most itt is hatalmas gaz volt, reméljük addigra
lekaszálják. Ezután egy erdős szakasz jön, igazán szép területen, ám
néhol eléggé sziklás, keskeny ösvény (mellette néha szakadék), a
túristaútvonal ide-oda ingázik egy kiszáradt patak felett. Kb t+3 óra
alatt érünk be Cserépváraljára, ahol nagyon jó arc a kocsmáros bácsi,
és csak 50Ft a tea. Itt lehetne ebédelni, a faluból kivezető
szakasznál van szintén egy nagy tisztás (most ott is hatalmas gaz
volt, valamint kocsival kicsit nehezen megközelíthető, de földút vezet
oda asszem) Innen továbbhaladva a Kinga megírja 🙂

Szóóóval, elindultunk, már csak szemerkélő:) esőben Cserépváraljáról.
Persze rossz úton indultunk de sebaj, visszafordultunk, miután sikeresen áttornáztuk magunkat oda és visszafelé is egy Balaton méretű pocsolyán:-)
Áttúráztunk Bogácsra, kb egy óra alatt, Bogács előtt elkeskenyedett az út, de völgybe már lefelé mentünk. Közben átmentünk egy nagy réten, ott lehet kiscsoportozni, ha szeretnénk. Gyönyörű a kilátás a környező vidékre, falvakra.

Bogácson keresztül mentünk, majd irány vettünk Szomolyára, az aznapi uticél felé.
Innen már nagyjából zökkenőmentes volt az út, kényelmes szakasz, néhol emelkedősebb, néhol lankásabb. Kb egy óra alatt tettük meg.
Szomolya békés kis falu, tele biciklizős emberrel, akik néha visszatekernek, hogy megmondják, ha valami bajod van, mondjad…:)

Összefoglalóan:
Közepes erősségű szakasz, nem amolyan „belehalós”, kezdésnek, bemelegítésnek pont jó:)

Isti és Kinga