Az 1. számú autó beszámolója – kiegészítés Eszter nagyszerű beszámolójához

Kedves Mindenki!

Az imént olvashattátok Eszter beszámolóját az áprilisi bejárásról. Engedjétek meg, hogy mint debreceni házigazda ill. az 1. számú autó sofőrje röviden elmeséljem, hogy merre vitt a mi utunk ezalatt a két nap alatt.

A vendéglátás előkészületei bár sok időt igényelnek, mindig hálásak – főképp ha főbarátok érkeznek az emberhez:) A pénteket megelőző napok így főzéssel, sütéssel és egyéb kisebb-nagyobb dologgal teltek. Péntek estére szép lassan megérkezett mindenki hozzánk az ország különböző szegleteiből. A Bartátok Útjára hangolva gulyáslevessel – igaz hamisgulyás formában – szolgáltunk aznap este. Tudvalevő ugyanis, hogy a gulyás Top3-as helyezést foglal el a BÚ leggyakrabban felszolgált ételei között. Levezetésképp egy kis túrótortával(sajttortával) csaptuk el maradék éhségünket. Igyekeztünk gyorsan nyugovóra térni, s bár ez a jó hangulat miatt kissé nehezünkre esett a másnapi 6 órás kelés előbb utóbb az ágyba parancsolta a főbarátokat.

Reggel egy kicsit – inkább nagyon:) – álmosan fogtunk neki a készülődésnek és a reggelinek. Miután minden megvolt, két kocsival indultunk neki az útnak. A határon és a Királyhágón átjutva a másik kocsitól különválva elindultunk utunkra.

GYALU

Elsőként Gyalura érkeztünk meg, amely a Kolozsvár felé menő főúton található. A kisváros közepén megállva elkezdtük a munkánkat. Itt csak a református lelkész nevét tudtuk és semmi egyebet. Ez ám a kaland:) Az út túloldalán megpillantottuk a református templomot, aminek előterét épp egy úr takarította. Megkérdvén tőle, hogy merre találjuk a lelkész urat, magyarul felelni nem tudott, de készségesen elkalauzolt minket a nem messze lévő lelkészlakig. Bementünk a ház udvarára és ott a tornácra nyílóajtón keresztül beköszöntünk a lakóknak. Bár egy kicsit meglepődött először, hogy öt anyaországi fiatal csak úgy beállít hozzá és bemutatkozik mint a Barátok Útja képviselői, nagyon kedvesen asztalhoz ültetett minket a verandán és kávéval illetve sütivel kínált minket. A feleségével együtt segített kitalálni, hogy hol lenne érdemes megszállnunk, főzést szerveznünk, plusz kérdés nélkül felajánlotta a református templomot misézés céljára. Feleségétől elköszöntünk, ő pedig körbevezetett minket röviden Gyalun, majd javasolta, hogy elmenvén még nézzük meg a Gyalui-havasokba vezető utat, amelyet víztárolók szegélyeznek. Egy tekervényes kis úton fel is jutottunk a második tóig, majd utunkat Magyarfenes felé vettük.

MAGYARFENES

Magyarfenes Kolozsvár szomszédságában lévő magyar falu. Itt egy kedves helyi hölgyet látogattunk meg, aki szállásadással foglakozik. Mikor betoppantunk hozzá, épp a kerti munkából „ugrasztottuk ki”, de ő is nagyon udvariasan asztalhoz ültetett minket és házi sütésű, nagyon finom kenyérrel kínált minket. Elárulta, hogy eredetileg pék a szakmája és hetente nagy mennyiségű kenyeret süt a faluszámára. Elmesélte a környékbeli érdekes látnivalókat ill. megmutatta a házukat. Épp építkezés folyt, mert mint mondta, helyben az a szokás, hogy a házasulandó korba ért fiúnak a szülők építenek egy házat. Elmondta még hogy délután tudjuk elérni a plébánost ill. a sekrestyést. Megköszönve segítségét és szívélyes vendéglátását továbbindultunk Tordaszentlászló felé.

TORDASZENTLÁSZLÓ

A szintén magyar faluba beérkezve a gyalui lelkész tanácsát követve a nyugalmazott lelkész urat kerestük meg. Ajtót a felesége nyitott, aki nagyon kedvesen egyből beinvitált minket a házukba. A lelkész urat a délutáni pihenéséből „vertük fel”, de ő miután elmeséltük, hogy kik vagyunk és mit szeretnénk szintén segítőkészen állt rendelkezésünkre. Közben kedvesen beszélgettünk a helyi kettős családnevekről és megcsodáltuk többek között a lelkészné édesapja által faragott díszes kopjafácskákat, amit a virágoskertben láthattunk. Kicsivel később elindultunk a faluba a lelkész úrral, aki elvitt minket az iskolaigazgatóhoz, akinél megbeszéltük a szálláslehetőségeket. Elbúcsúztunk a helyiektől és utunkat Kolozsvár felé folytattuk. Itt némi bolyogás után fáradtan, de boldogan érkeztünk meg a szállásunkra, ahol a többiekkel találkozván megbeszéltük az aznapi élményeket.

Másnap az Eszter által említett kolozsvári elintéznivalók és a jegenyei plébánosnál történt találkozó után hazafelé vettük az irányt. A Királyhágón tett rövid pihenő után kora estére értünk Debrecenbe. Vacsorára az édesanyám által készített töltöttkáposzta és rakott brokkoli várta a fáradt bejárókat. Ez úton is köszönöm az ő és Balázs fáradozását a vendéglátásban!

Összességében felejthetetlen élményt nyújtott ez a bő két nap, és azt a Barátok Útján tapasztalható különös és nagyon szép érzést, amikor vadidegen emberek önzetlenül segítenek nekünk. Ilyenkor valahogy kölcsönösen megérezzük az egészben lakozó nagy erőt és szeretetet.

Nagyon köszönöm minden főbaráttársamnak aki velem tartott ezen a nagyszerű úton és együtt megtehettük azt! Nyáron mindenki személyesen is megtapasztalhatja az általunk látott szépségeket!

Báló András