2015 7. nap útleírás: Hercegkút-Sárospatak, lejárók: Bozó, Rita, Marci

Utolsó nap (12 km)

Rita-Marci-Bozó

Hercegkúton a templomból kilépve balra elindulunk Makkoshotyka felé. A pincesort jobbról megkerülve a dombról leérve kiérünk a betonútra, ahol balra kanyarodunk. A beton hamar elfogy, az erdő szélén sétálunk, el a focipálya, majd egy kisebb láp mellett. A piros T jelzést követve jobbra egy fahídon átkelve, majd egy mezőt átszelve – ami reméljük, nyáron sem lesz dzsindzsa – érünk be Makkoshotykára.

A faluban az ABC-nél jobbra fordulunk, neki a dombnak, a dombtetőn pedig balra tartva ereszkedünk le a Kovács-patakig.

A térkép jelzésével ellentétben a Kovács patakon átkelve nincs a parton déli irányban jelzett út! A híd után fel a dombra ütközésig (napraforgó tábla), majd egy bokros vízmosáson át a Hercegkúti patak hídján keresztül, erősen sasolva a nyugati erdőszélet kb. 100 m után egy nehezen észlelhető információs tábla mellett – de már jelzett úton – be az erdőbe. (Na, itt kavartunk egy órát mielőtt evakuálást kértünk, és az út további részét ellenkező irányból sikerült abszolválni.) Fél óra emelkedő a Király-hegyre, újabb fél óra fenn a tetőn, árnyas erdei utakon. Innen egy óra lefelé a hegyről, részben vagy teljesen nyílt terepen a szőlők között. Végül kb. fél óra Sárospatakon, míg elérjük a szállást. A tiszta menetidő 3 és fél óra, de tekintettel arra, hogy többen megyünk, az utolsó nap fáradtabbak leszünk, és nem lenne jó nagyon elcsúszni az utolsó napon, én négy órával számolnék, bár a távot csak 12 km-re becsülöm.

Összesen 1 órát megyünk árnyékban, a többi tűző nap, ami cserébe nem nehéz terep, ha nem esik előtte, nem kell bakancs.